Talán hihetetlennek tűnik...
Sziasztok! Újra itt vagyok, és próbálok valami okosat írni a blogomba, az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam az írást, de megpróbálok most már sűrűbben írogatni. Ma egy nagyon különleges élményben volt részem, nem is egyben, inkább úgy mondanám inkább, hogy ma valami csoda történt az én madarász pályafutásomban. Sárréti!!! emberke lévén mindenki azt gondolhatná, hogy errefelé mindenhol mocsaras, tocsogós területre tévedünk. Bárcsak így lenne mondjuk:) na de a lényeg, hogy mindig arról panaszkodtam, hogy miért nincs elérhető közelségben valamiféle olyan igazi természetesnek mondható tóféleség, amit kedvelnek a madarak! Mert már "pusztai" madarat láttam annyit, nem azért mert nem szeretem őket, de vágytam már egy kis vízi élőhelyre, amit néha megtapasztalhattam ha elmentünk a Hortobágyra, Tatára... Hát ma útra is keltem, és gondoltam meglátogatom a Darvasi halastavakat. (azért mondoim hogy darvasi mert közelebb van már Darvashoz mint Gyarmathoz:) Nem számítottam sok jóra, mivel azt gondoltam egy szimpla halgazdaság, ahol akkora a zavarás és emberek, munkások, gépek meg mifene, hogy arra még a madár sem jár:)na de ez Gott sei dank nem így történt:) Ami ott fogadott, arra csak egy szó van KÁNAÁN:) hihetetlen mennyire jó élőhelyet biztosítanak azok a tavak, a rengeteg madár ami a tavon tartózkodott hatalmas hangzavart keltett, szinte egymást érték annyian voltak:) Nem akarok azért regényt írni erről az egy napról, inkább írok sűrűbben, de azért néhány madárfajt, ami számomra kedvesebb volt a mai nap, megnevezném!:) Na hát volt ott gólyatöcs, de hogy mennyi azt szerintem ne akarjátok tudni:) Sikerült rajtuk kívül még kanalasgémet, gulipánt, nagy godát, nagy pólingot, kis pólingot, billegetőcankót, piroslábű cankót, réti cankót, kanalasrécét, cigányrécét, nyílfarkú récét, kis kócsagot, kis lilét, jégmadarat, sok-sok csért és szerkőt is megfigyelnem!!! Hát lehet valami fontosat kihagytam, csak a néhány érdekesebbet soroltam fel:) Ez lett volna az a nagy élmény, az tuti hogy visszatérek még erre a helyre, mondhatni rendszeres vendég leszek!!!:) A természet szolgálatában! üdv. G.Ökofalu
Ha már az ökofalut említettem, érdemes elolvasni mit is foglal magában ez a dolog!
http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/310/1/3
Tavasz...
Sziasztok!
Sokan várják már, így örömmel jelentjük, hogy megfigyelési adataink szerint itt a tavasz! Téli vendégeink útra kelnek: vadludaink elindultak eurázsiai költőhelyeik felé, a tatai Öreg-tavon is már csak néhány példányuk maradt. A csonttollúak kisebb csapatai előtűnnek még, de már ők is inkább észak felé veszik az irányt. Megérkeztek viszont vonuló tavaszi madaraink. Itt vannak a bíbicek, a tavasz egyik első hírnökei! Feltűnnek a billegetők, mezei pacsirták vonulgatnak énekelve. Húznak az erdei szalonkák, seregélyek csapatai tűnnek elő. Próbálgatja hangját a nagy őrgébics. Kitteg a vörösbegy, de mire ezen sorok végére érünk, talán már énekelni is kezd :-) Még halkan, de már énekel viszont a fekete rigó, ha szerencsénk van, a városokban is láthatjuk a revírhatáron a verekedésbe teljesen belemerülő hímeket. Búgnak a balkáni gerlék, és egyáltalán: egyre több madár hallat magáról. Revírkijelölés, tojószédítés :-), nászrepülés, fészekfoglalás, vagy építés, költés, gondozás, kirepülés: mozgásban a természet, érdemes tehát egyre több időt a szabadban tölteni, és figyelni ezeket a csodálatra méltó teremtményeket, amilyen bájjal, leleménnyel és kitartással teszik a dolgukat. Mindenkinek hangulatos madárdalos kitavaszodást, és klassz madárélményeket kívánunk!
Ja és hamarosan remélhetőleg csodás élményekről számolhatok be mert megyünk Gömörszőlősre az ökofaluba, majd pedig a Gerecse-hegységbe sólyomfészekőrzésre!
FALCO CHERRUG :-)
Madarász üdvözlettel: Gabi
Parlagi sast lőttek Heves megyében
A tetem további vizsgálata folyik, hiszen nem egyértelmű, hogy a rendszerint óvatos madár hogy engedhette az elkövetőket olyan közel, hogy azok légpuskával meglőhessék. A feltételezett körülmények miatt egyelőre nem zárható ki, hogy a parlagi sas esetleg mérgezés, vagy egyéb ok miatt már legyengült állapotban volt, amikor meglőtték.
Az immár tömegessé vált mérgezéses esetek mellett aggasztó tény, hogy szinte minden évben találunk meglőtt sast és szétlőtt sasfészket is! A mérgezéssel ellentétben a lövéses eseteknél biztosan kijelenthető, hogy a szándékos pusztítás célpontjai maguk a fokozottan védett ragadozómadarak, hiszen hazánkban minden ragadozómadár védett, így nem merülhet fel a vadászható fajjal történő összetévesztés lehetősége.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi (MME) Egyesület nyilvántartása szerint a következő parlagi sas lövéses esetek váltak ismertté a közelmúltban:
- 2002-ben Békésben lőttek bele egy parlagisas-fészekbe, ami később leszakadt, és az egyik fióka el is pusztult (két fióka sikeresen kirepült a fészek helyére rakott műfészekből).
- 2003-ban Nagykunságból került elő egy meglőtt 11 éves szlovák gyűrűs parlagi sas teteme.
- 2005-ben Hevesben akadtak egy megsörétezett fiatal parlagi sas tetemre.
- 2006 decemberében a Mezőségben találtak egy öreg parlagi sast, aminek a fejében és a testében számos sörétszem volt (a madár röpképtelen és az egyik szemére vak lett, a Hortobágyi Nemzeti Park Górési ragadozómadár-telepére került).
- 2007-ben a Hernád-völgyben lőttek szét egy parlagisas-fészket kis fiókás korban (az évek óta ott költő pár azóta eltűnt a territóriumból).
A lelövések más ragadozó madár fajokat is érintenek. 2008 februárjában egy – a kerecsensólyom-védelmi LIFE program keretében műholdas jeladóval felszerelt – öreg hím kerecsensólymot lőttek le Heves megyében.. A fokozottan védett sólymot lelövőn „puskást” azóta sem találta meg a rendőrség. A jelenség sajnos nem egyedülálló, a Skócia madárvédői is küzdenek mind a mérgezés, mind a lövéses esetek problémájával. A háttéranyagban ennek részleteiről olvashatnak.
Háttéranyag
Skóciában is komoly természetvédelmi problémát jelent a ragadozó madarak szándékos elpusztítása. A közel 300 felderített esetből mindössze 26 esetben született elmarasztaló bírósági ítélet! Egyetlen esetben sem szabtak ki börtönbüntetést, noha 2004 óta a büntetőtörvények alapján kiszabható lenne ilyen esetben is. A madarak ellen elkövetett bűncselekményeknek súlyos következményei vannak Skócia jellegzetes, és sérülékeny ragadozó madaraira – szirti sasokra, vörös kányákra és kékes rétihéjákra – nézve.
1998 és 2007 között, összesen 271 ragadozó madár esetében, a tetemek vizsgálata megerősítette a szándékos mérgezés gyanúját. További 151 madár, emlős (beleértve háziállatokat is) szintén szándékos mérgezés áldozata lett. Emellett 25 esetben a rendőrség vagy a skót kormány tisztviselői találtak ragadozó madarak elpusztítására használt mérgeket, a felderítés helyszínén található épületekben és épületekben és más területeken is.
A 271 eset 52 vörös kányát, 14 szirti sast, 3 rétisast, 15 vándorsólymot és 187 egerészölyvet érintetek ezek az esetek.
Ugyanebben az időszakban 157 esetre derült fény, amikor más eszközökkel vették célba a ragadozó madarakat. A fészkek/fészekaljak elpusztítása (a tojások, illetve a fiatal madarak kiszedését, elpusztítását, a fészek eltávolítását is beleértve), lelövés, csapóvasak, élő-, illetve döglött csalis ketreccsapda használata szerepel a módszerek között. A mérgezéseket is beleszámolva, összesen 298 esetben pusztítottak el ragadozó madarakat ebben az időszakban. Mindössze 28 eset (9%) került bíróság elé: 26 esetben találták a gyanúsítottat bűnösnek, legalább egy vádpontban. A fennmaradó két esetben „nem volt bizonyítható” a gyanú.
A 157 nem-mérgezéses eset során 30 vándorsólyom és 57 egerészölyv pusztult el.
Az RSPB telefonvonalat létesített az illegális ragadozó madár pusztítások bejelentésére.
Lakossági bejelentés: mergezes @ mme.hu
de rendesek... :-)
A vetési varjak szervezett csapatokban pihennek: a domináns madarak a fák szélárnyékos oldalát foglalják el, ahol nagyobb védelmet élveznek a jeges szelek ellen!
Ki gondolta volna, hogy a madarak ilyen okosak...de azért meg kell hagyni nem valami rendes dolog a csapat többi tagjaival szemben!!!:-)
Tudtátok???
Miért csonttollú a csonttollú?
A csonttollúak másodrendű evezőtollainak végén piros színű szarunyúlvány van. Az öreg hímeké élénkebb, a fiatal tojóké halványabb piros. A csonttoll tehát nem csontból van, csupán szaruképződmény, de így is elég különleges.
Madarak a vasmadarak ellen
A múlt heti, rendkívüli sajtóvisszhangot kiváltó repülőgép-baleset okán méltán merül fel a kérdés, hogy miként képes egy közepes méretű madár, vagy kisebb méretű madarak raja több tíz tonna tömegű repülőszerkezetet olyan mértékben megrongálni, hogy az a földre, illetve jelen esetben a Hudson folyó vízére leszállni kényszerüljön. Cikkünkben a madarak repülőgépekre gyakorolt negatív hatását, és a szerencsésen végződött baleset körülményeit boncolgatjuk.
Mindenekelőtt azonban le kell szögezni, hogy a múlt héten szerencsétlenül járt Airbus A320-as repülőgép utasai és a személyzet is hálát adhat a sorsnak, hiszen rendkívül ritkán fordul elő, hogy röviddel felszállás után, mindkét hajtómű kiesése mellett, a fagyos vízre végrehajtott kényszerleszállást mindenki túléli, sőt még a gép is viszonylagos épségben marad.
A problémakör megértéséhez először is érdemes egy kicsit elmerülni a mai korszerű utasszállító repülőgépek sugárhajtóműveinek működési elvében. Általában véve a gázturbinás sugárhajtóműveket négy részre oszthatjuk. Ezek - elölről haladva - a kompresszor, a tüzelőtér, a turbina és a fúvócső. A kompresszor a környezeti levegőt beszívja, öszesűríti, majd a tüzelőtérbe juttatva ott tüzelőanyagot fecskendeznek hozzá. A tüzelőtérben létrejövő égés során felszabaduló hő a turbinára jutva megforgatja azt, vagyis munkát végez.
A turbina egy közös tengelyen megforgatja azt a kompresszort, ami az imént állította elő a tüzelőtérbe besűrített levegőt, amihez tüzelőanyagot keverve a turbinát meghajtó égésgázt kapjuk. Ez egy körfolyamat, a kompresszor - tüzelőtér - turbina triót pedig gázgenerátornak hívják. Ez a lelke a rendszernek, hogy ezután sugárhajtásra, vagy tengelyek forgatására használjuk, az már attól függ, hogy a turbina után szabadon távozó égésgázok még jócskán meglévő energiáját miképp hasznosítjuk.
Ha repülőgépünk viszonylag lassú típus, elég, ha a kilépő gázok sebessége helyett annak csak a tömege nagy. Ráadásul a nagy sebességgel távozó forró gázok zajhatása is jelentős. A zaj pedig nem csak kellemetlen, de egyben veszteség is. Ha az átáramló levegő tömegét kívánjuk megnövelni, használjunk légcsavart. De a légcsavar csak alacsonyabb sebességekre jó, a mai utasszállító repülőgépek 800-900 km/órás sebességéhez leginkább a sugárhajtóművek kompresszorainak és a nagyméretű légcsavaroknak egyfajta keverékét használják. Ezek a jókora "csőlégcsavarok" vagy ventillátorok a mindössze néhány tollból álló hagyományos légcsavarokhoz hasonlóan a turbina utáni gázáramba helyezett ún. szabadturbináktól kapják meg a hajtást, a fent említett gázgenerátorokkal direkt kapcsolatuk nincs. Az általuk szállított levegőnek csak egy kis hányada (egyharmada, egyötöde) jut a belső áramba, ellátva a kompresszort levegővel. A többi egyszerűen megkerüli az egész belső kört, hőmérséklete alig nő, így alkalmas a turbinából kilépő gázok zajának elfedésére is. Az ilyen hajtóművek csak a hangsebesség alatt képesek megfelelően működni, de ott rendkívül gazdaságosak, ezért és az alacsony zajszintjük miatt a polgári légiközelekedésben a leginkább elterjedtek. Azonban relatív nagy átmérőjük okán nagyobb valószínüséggel szívhatnak be nagyobb testű madarakat, mint kisebb átmérőjű katonai társaik.
Ha a ventillátor külső részének verődik az idegen tárgy vagy madár, úgy az a lapátokon szétverődve a külső áramba kerül, majd szétaprítva nagy sebességgel távozik. Ha csak nem volt olyan nagy, hogy letörje a lapátokat.
Ha azonban a belső - a gázgenerátor - áramába jut, úgy a kompresszort eltömheti, a gázhő megszaladhat, a tüzelőtérben lángleválás, mindezek eredményeként hajtóműleállás jöhet létre. Kis magasságon pedig az idő hiányában az újraindítás sem mindig biztosított, pláne egy sérült hajtóműnél. Kettőnél meg végképp.
A repülőterek a nagy zaj ellenére egész komoly élővilággal rendelkeznek, így az ütközés veszélye sajnos magas. Míg a kistestű állatokat jószerivel száműzni lehet a pályák környékéről, addig a madarakkal különösen sok gond van. Egyrészt a szárnyasok rendkívül gyorsan alkalmazkodnak a környezethez, a repülőgépek zaja egyáltalán nem hat rémisztően rájuk. Másrészt a repterek zaját elnyelni hivatott véderdőkben szívesen telepszenek meg. Jelenleg nincsen semmilyen módszer arra, hogy a repterektől száz százalékos bizonyossággal távol tarthassuk azokat. A reptereket igyekeznek úgy kialakítani, hogy a természetes és épített környezet „madárellenes” legyen, azaz ne legyenek magvat termő növények a környéken, az épületek ne nyújtsanak fészekrakó helyet, illetve maga a reptér – ha új létesítéséről lenne szó – ne legyen vonulási útvonal közelében. Alkalmaznak továbbá ragadozókat, héjákat, ölyvöket, sólymokat is, illetve különböző rendszertelenül megszólaló, illetve felvillanó hang- és fényjelzésekkel próbálják elijeszteni a kéretlen madarakat.
Miért is ölnek euromilliárdokat a repterek madármentesítésére? Egyrészt a repülőgép legdrágább eleme maga a hajtómű, másrészt a madarakkal való ütközések, illetve a beszívások leszállás vagy felszállás közben, vagy nem sokkal utána következnek be. A legkritikusabb magasság ebből a szempontból a földfelszín fölötti első harminc méter. A madarakkal való ütközések kétharmada itt történik. Ugyanakkor ezer méteres magasságban is előfordulhat, igaz, erre már csak nyolc százalék az esély.
A felszállás során vagy az azt követő beszívások rendkívül nehéz helyzetbe hozzák a pilótákat. Ha a repülőgép még nem emelkedett el, akkor nem biztos, hogy még van elegendő távolság ahhoz, hogy a gép a pálya vége előtt meg tudjon állni. Ilyenkor egy hajtóművel kell egy utasokkal megrakott, kerozinnal feltöltött, tehát nehéz gépet a levegőbe emelni, majd újra leszállni vele. Hasonlóan kellemetlen a helyzet, ha felszállás után, emelkedés közben történik a beszívás.
A múlt heti baleset több szempontból is rendkívülinek számított. Először is 975 méteres magasságban történt a beszívás. Másrészt nem egyetlen madárról, hanem madárrajjal való ütközésről volt szó, melynek során mindkét hajtómű szinte azonnal leállt. Harmadrészt a pilóta sikeres leszállást hajtott végre a vízre, géptörés nélkül. Negyedrészt mindegyik utas sértetlenül túlélte a balesetet. Sajnos a vízre végrehajtott leszállások általában emberéletekbe szoktak kerülni, és arra is van példa, hogy senki sem éli túl.
Az utasok két tényezőnek köszönhetik életüket: az egyik a repülőgép, amin ültek. Az európai Airbus repülőgépgyártó A320-as típusa számos jó tulajdonsága között említhető a kiváló, vitorlázó gépeket idéző „siklószáma”, azaz a repülőgép siklás során adott távolság megtételéhez meglehetősen kevés magasságot veszít.
A másik és fontosabb tényező a kapitány – Chesley B. "Sully" Sullenberger, az egykori vadászpilóta - felkészültsége, aki a repülőgép eme jó tulajdonságát kihasználva rendkívül lapos szögben, meglehetősen alacsony sebességgel tette le a repülőgépet a folyóra. Mint már említettük ez a leszállás az a kivétel, ami a szabályt erősíti.
Ellenpéldaként felhozhatjuk az 1996-ban szerencsétlenül járt etiópiai légitársaság Boeing 767 repülőgépét. Itt a 175 utasból 123 hunyt el, köztük országunk akkori kenyai nagykövete, Annus Antal. A repülőgép közvetlenül a vízre végrehajtott leszállás előtt balra dőlt, így a hullámokba ütköző, balszárnyra ható erő gyakorlatilag kettétörte a repülőgépet. A leszállást sajnos „rendkívül megnehezítette”, hogy még az utolsó pillanatokban is dulakodás folyt a pilótafülkében a személyzet és a gépeltérítők között.
A madarakkal való ütközésre számos példa van mind a polgári, mind a katonai repülésben, hazánkban is többször előfordult már hasonló eset, egy MiG-29-es vadászgépet például úgy hozott vissza a földre a pilóta, hogy a teljesen összetört kabintető miatt előre semmit sem látott. Eddig, és ezentúl is lesznek madarakkal való ütközések, ezek kimenetele pedig mindig kétséges marad...
Greifvogelabschuß in Österreich...
Alsó-Ausztriában engedélyt adtak 200 egerész és 50 héja kilövésére január 31-ig!
A BirdLife és a WWF Austria attól tart, hogy mivel nincs ellenőrzés, ezért más védett fajok (pl. kerecsen, vándor, rétihéják, vörös kánya) is áldozatul eshetnek, sőt akár sasokat is lőhetnek a „ragadozómadár-gyérítések” közben.
Ha alá akarjátok írni az ez ellen szóló petíciót, akkor menjetek az alábbi linkre: http://www.wwf.at/de/menu46/petitionen4/
Itt alul a „petition unterschreiben”-re kattintva előjön egy adatlap, ahol értelemszerűen a következő adatokat kérik:
Anrede: * (frau: nő: herr: férfi)
Titel: (titulus)
Vorname: * (keresztnév)
Nachname: * (családi név)
Straße: * (utca)
Hausnummer: * (házszám)
PLZ: * (irányítószám)
Ort: * (település, ország)
Telefon: (telefon - nem kötelező)
E-Mail-Adresse: * (email)
Alul újra a „petition unterschreiben”-re kattintva aláírtuk a petíciót.
Azért is fontos, hogy ilyenek ne történhessenek a közvetlen szomszédunknál, mert nálunk is egyre több helyről hallani, hogy az egerészt, barna rétihéját és héját vadászhatóvá kellene tenni.
Fórum hozzászólás!!!
"Sziasztok!
Tegnap este átrágtam magam azon a tanulmányon, ami az ausztriai ragadozómadár gyérítés megalapozásáról szól. A következőket szeretném hozzáfűzni:
A tanulmány viszonylag pontosan taglalja a jogi hátteret, felsorolva az összes ide vonatkozó EU-s szabályozást. Megemlíti azt is, hogy ezektől a szabályoktól az egyes tagállamok indokolt esetben eltérhetnek, a veszélyeztetett fajok gyérítése bizonyos esetekben engedélyezhető. Ez hazánkban azt jelenti, hogy pl. közérdekből, közegészségügyi okokból lehetne ilyesmit engedélyezni, de csak akkor (és ezt az osztrák anyag is többször pontosan megemlíti) ha a semmilyen más megoldás nincs! (de hogy pontosan mire, mi az igazi probléma, az az elején nem derül ki...)
Namármost!
Az Alsó-ausztriai vadászszövetség végzett több évre visszamenően a két szóban forgó fajra állományfelmérést, ez adja az alapot a gyérítéshez, illetve az, hogy fel van sorolva (!!!) hogy mely fajok szerepelnek pl. a héja zsákmánylistáján. Százalékos arányokat nem találtam, de pl. megemlíti, hogy a héja kerecsensólymot is zsákmányol, ami veszélyeztetett faj, ezért tv-i károkozása is jelentős... Az állományfelmérésben résztvevők fajismerete és madártani tapasztalata ismeretlen, így nem csoda, hogy héja esetében még olyan élőhelyen is 6-8 pd / 10 km2 sűrűséget "számoltak", ahol 85% mg-i terület, és 15% erdő van csak. GONDOLJATOK BELE!!! EGY 3,3 x 3,3 km OLDALHOSSZÚSÁGÚ NÉGYZET ALAKÚ TERÜLETBEN 8 HÉJA!!!!!! ÍRJON NEKEM, AKI MÁR LÁTOTT ENNYIT (átlagosan!!! tehát ennél több is lehet!!!!)
Ráadásul sok esetben semmi különbség nincs az egyes évszakokban megfigyelt pd. számok között, márpedig tudjuk, hogy akár az ölyvek, akár a héja pl. ősszel nagyobb számban fordulhat elő bizonyos helyeken, míg költési (pláne kotlási) időben szinte "eltűnik".
Már a fentiek miatt is komolytalannak tűnik az anyag.
Még megdöbbentőbb, mikor azt taglalja, hogy a vadászok (egyben földtulajdonosok, ausztriában ugyanis ténylegesen a földtulajdonhoz kötött a vadászati jog, a minimális vadászterület nagyság 200 ha !!!!) szóval a vadászok évente mennyi - millió - eurót költenek élőhelyfejlesztésre, vadbúvók, apróvad rejtő helyek kialakítására, de ez egy ökológiai csapda a vad számára, mert ott feldúsul a számuk és nagy mennyiségű ragadozót vonzanak, ami aztán hatalmas mennyiséget megzabál belőlük (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!)
TEHÁT EZÉRT VAN AZ EGÉSZ!
Szerintem meg azon kívül, hogy ismeretlen a majdani elejtők fajismerete, komolyabb veszélyt jelent, ha ezt a precedenst (és benne a tanulmányt) a hazai vadászok is a zászlajukra akarják tűzni!
Konklúzióm: MINDENKI, AKI EZT KOMOLYAN GONDOLJA, KAPJA BE AZ ÖSSZES .....T!"
a pigmentáltságról...
Ha sok időt töltünk a terepen, néha olyan madarakat figyelhetünk meg amelyek külalakban kicsit eltérnek társaiktól, festékhiányos vagy éppen festéktúltengéses kinézetük miatt...
A pigmentáltság négy alapvető formája:
-Melanizmus; a fekete színárnyalatok jellemzőek.
-Flavizmus; a pigmentáltság előbbinél mérsékeltebb formája. (pl. ha egy tőkés réce minden színe a "helyén" van ugyan, de egy árnyalattal világosabb a normálisnál.)
-Leucizmus; csak a bőrben és a szivárványhártyában található pigment, a toll (szőr) festékanyagot nem tartalmaz, ezért fehér.
-Albinizmus; a pigment teljes hiánya, a szivárványhártya is pigmentmentes, a szem azért piros, mert a retina vérerei látszanak.
Normális pigmentáltságtól ugyebár két irányban lehet eltérés.
Ha pigment termelése, mennyisége csökkent, akkor hypopigmentatio-ról beszélünk.
Amennyiben ez teljes, mindenféle színű pigmentre kiterjedő, és a hiány a tollazatban, a bőrben és a szemekben is jelentkezik, akkor ez a teljes albinizmus (lat. albus, alba = fehér), ekkor a tollazat teljesen fehér, a bőr az áttűnő vérérhálózat miatt fehéres rózsaszínes, a szem pedig piros, mivel a szemfenék erei látszódnak. Amennyiben a pigmenthiány csak a tollazatban jelentkezik, de a bőr és a szemek normálisak, akkor beszélünk leucizmusról (gör. leukos = fehér). Ez a pigmenthiány jelentkezhet csak a kültakaró bizonyos területein (mozaicizmus), ekkor részleges leucizmusról, illetve gyakrabban használt kifejezéssel részleges albinizmusról van szó.
Előfordulhat, hogy nem minden, csak bizonyos fajta pigmentek hiányoznak, ez a skizokroizmus (gör. skhizo = hasadni), pl. ha a melamin pigment hiányzik, akkor a tollazat a többi pigment miatt megőrzi jellegzetes rajzolatár, de jóval világosabb lesz a szokásosnál (ez elég gyakori).
A festékanyagok túltengése esetén hyperpigmentatio-ról beszélünk.
Gyakran előfordul egyes pigmentek túltengése a többi rovására, a fekete pigment túltengése a melanizmus (gör. melas, melanos = fekete), a sárga pigmentek túltengése a flavizmus (lat. falvus, flava = sárga), a vörös szín túltengése az erythrizmus (gör. erythros = vörös).
Az albinizmus biokémiai hátteréről annyit, hogy a melanin pigment tirozinból képződik, mégpedig úgy, hogy a tirozin (ez ugyebár egy aminosav) egy oxidáló enzim, a tirozináz segítségével első lépésben tirozin-dihidroxi-fenil-alaninná (DOPA) alakul, ez a rekació a melaninképződés első lépése. Teljes albinizmus esetén a tirozináz enzim örökletes (recesszíven öröklődő) hiányáról van szó, ezért nem képződik melanin.
A melaninképződés körülírt hiánya összefügghet valami örökletes rendellenességgel, de nyilván nem a tirozináz teljes hiányával. Ilyenkor valószínűleg a bőr trophoneuroticus zavara állhat a háttérben, tehát az adott bőrterületre valami okból bizonyos tápanyagok, építőanyagok nem jutnak el. Biztos többen ismeritek azt, hogy valamilyen sérülés helyén a bőr ugyan begyógyul, de a visszamaradt heg világosabb marad a környező bőrterületeknél, a hegből nem nő szőr, de sokszor előfordul az is, hogy a heg, illetve annak környezete fehér szőrrel borított. Egy-egy fehér toll megjelenése talán összefügghet valamilyen, az adott tolltüszőt, területet ért sérüléssel, ami lehet mechanikai, de akár vegyi vagy más behatás is elképzelhető.
Arra, hogy egy madárnak évről évre több fehér toll lesz a tollazatában nem tudok magyarázatot adni. Esetleg a bőrnek valami olyan anyagcserezavara lehet az ok, ami a kor előrehaladtával egyre nagyobb területet érint.
A madaraknál az őszülés nem hiszem, hogy előfordulna, bár a ragadozó madarak esetében több fajnál is ismert, hogy pl. a feje a kor előrehaladtával egyre világosabbá válik, ez lehet hasonló folymat az őszüléshez, hiszen az őszülés esetében a hajból eltűnik a melanin pigment és a hajszálban lévő levegő adja a haj ezüstfehér színét. Az ugye a madaraknál is elképzelhető, hogy a kor előrehaladtával a melanin mennyisége csökken a tollazatban, így az világosabbá válik. De az is lehet, hogy csak az idős tollak kifakulásáról van szó, és a vedlés, azaz az új tollak megjelenésekor az adott testtáj megint sötétebb lesz.
Néhány kép a témával kapcsolatban:
Furcsa...
Körülbelül két hónapja töltött fel egy madarász egy furcsa képet az egyik fórumra, azóta már elég sok hozzászólás is érkezett a képpel kapcsolatban, gondolom sokakat érdekelne mi is lehet az oka, hogy a nagy fakopáncs tojó (Dendrocopos major) ilyen furcsa testtartásban, holtan is még a fán kapaszkodott és különös módon semmi sérülés nem volt látható a madáron...
A hozzászólások közül szeretnék néhányat idézni.
"A harkályok anatómiája olyan, hogy ez a testtartás semmi erőfeszítést nem okoz a madárnak, mert karmai beakadnak a kéregbe, miközben a faroktollaira támaszkodik.
Egyébként, alvás közben is ezt a testtartást veszik fel, az odú belső falán kapaszkodva."
"Annak oka, hogy a nevezett harkály a lábainál fogva lógva maradt a fán, a madarak sajátságos lábszerkezetében keresendő. A madarak lábában ugyanis olyan speciális módon futnak az inak, hogy az ujjak leszálláskor, kapaszkodáskor, stb. automatikusan záródnak, és egyben reteszelődnek is. Ennek megfelelően, a madarak lábujjai csak az agy által kiadott nyitási parancsra tudják elengedni azt, amit fognak. (Az ínhüvelyek belső, keresztbordázott felülete, csak akkor akad ki az inak hasonló bordázatából, amikor az ínhüvely eléggé kitágul ehhez.) Következésképpen, ha az adott madár eléggé gyorsan halálozik el ahhoz, hogy a nyitási parancsnak ne legyen ideje kifutni, vagy a megfelelő helyre eljutni, a madár ujjai zárva maradnak. Ha a harkályon nem látszott lövés okozta sérülés, akkor nagyon gyorsan ható természetes halálnemre kell gondolni, ami madarak esetében is előfordulhat. Mellékesen megjegyzem, lövés (légpuska, sörétszem) akkor is okozhatja a madár pusztulását, ha az nem hatol be a testbe, csak arra alkalmas helyen, például egy létfontosságú idegcsomóra gyakorol sokkszerű hatást. Magam nemegyszer vizsgáltam meg vadászat után olyan fácánokat, amelyeknek a sörétlövés csak a tollazatukat kócolta össze, a madár mégis halott volt."
olvassátok el!!!
Január 3-án az osztrák madarászoknak sikerült megtalálni a fenyőpinty tömegek pihenőhelyét. A madarak a Rába egyik oldalvölgyébe járnak éjszakázni. (A terület Szentgotthárdtól durván 35 km-re Ny-ra található.)
A pihenőhelyre történő behúzás napnyugta előtt kb. 90 perccel kezdődik és durván napnyugta után fél órával fejeződik be. Először csak kisebb-nagyobb csapatokban, majd egybefüggő, cső szerű formációban esnek be a madarak. Forrás: http://club300.zites.net/node/14905
A 2008. november végén, december elején kelet Ausztriában észlelt, több milliósra becsült fenyőpinty invázióról néhány kép felkerült a bird.at fórumra. http://href.hu/x/7tqu
A nagy madártömeg természetesen a ragadozók figyelmét is felkeltette, így 2 vándorsólyom, 1 kis sólyom, 7 karvaly, 9 egerészölyv, 1 erdei fülesbagoly is vadászott a területen.
Mikor Tatán voltunk akkor is körülbelül tízezer madár éjszakázoztt a tavon és már az rengetegnek tűnt...de hogy itt több millió madár egy helyen...nagyon durva lehet:D
Ezt egy fórumról szedtem le, olvassátok el, nagyon érdekes!!!
Sziasztok!
Nem mindennapi madarászélményben volt részünk Gál Szabival, Fitos Nórival és Farkas Péterrel. Elmentünk megnézni az éjszakázó fenyőpintyeket Lödersdorfba. Persze nem csak mi vártuk a madarakat, hanem rajtunk kívül még 6-8 karvaly és néhány egerészölyv is. Már jóval a pintyek érkezése előtt ott voltak és repülőgyakorlatokat tartottak. A madarak fél 4 után kezdtek szállingózni. Eleinte csak 10-es 20-as csapatokban jöttek, majd pár százas és ezres csapatok is érkeztek. Szenzációsan nézett ki a kavargó pintyek tömege! A minden felől érkező kis csapatok teljes csendben érkeztek, de amint összeolvadtak a többivel, már hallani lehetett a vízesés morajlásához hasonló zsizsegést. A völgy fái hamarosan úgy néztek ki, mintha kilombosodtak volna! Szabi megpróbálta megszámolni őket, de úgy 3 861 256 madár körül feladta. Hiába, mindent azért ő sem tud megszámolni...
Sajnos rendkívül rosszak voltak a látási viszonyok (alkonyati szórt fény+köd) ezért alig lehetett fotózni. Mielőtt haza indultunk volna, még benéztünk az erdőbe, ahova beszálltak a pintyek. Fantasztikus volt, ahogy a fák között sétáltunk és felettünk tízezrével zsizsegtek. Persze a madárszar is folyamatosan potyogott a nyakunkba.
Nézzétek meg az itt készült videókat:
video1 : http://www.youtube.com/watch?v=uhCFXaL3xTQ
video2: http://www.youtube.com/watch?v=SUC4nTzYoGY
Egy furcsa pár az év madara
http://www.origo.hu/tudomany/20090114-furcsa-par-a-kek-vercse-es-a-vetesi-varju-az.html
2009-ben Magyarországon egy igazán furcsa pár az év madara. A vetési varjút és a kék vércsét rendszertanilag nem fűzi össze különösebben szoros kapocs, az értékes ragadozót azonban életmódja annál inkább a szántókon feketéllő varjakhoz köti. Hogyan választják meg még nálunk is demokratikusabb módon Belgiumban az év madarát? S miért számít provokatívnak a lettek idei választása, akiknél 2009 a kárókatona éve?
Érdekes cikk, olvassátok csak!!!:D
Az év fája 2009-ben a mézgás éger (Alnus glutinosa), hú hogy mik vannak:D
Egy kis érdekesség...
Németországban és Ausztriában 2009 a jégmadár (Alcedo atthis) védelmének az éve!!!
http://www.nabu.de/aktionenundprojekte/vogeldesjahres/2009-eisvogel/10119.html
Der Eisvogel ist "Vogel des Jahres 2009"
Der "fliegende Edelstein" braucht naturnahe Gewässer zum Überleben.
kékes rétihéják a gyarmati pusztán...
A mai délutánt is a terepen töltöttem, végre az időjárás is nekem kedvezett, még a nap is sütött néha, ezért egész jók voltak a fényviszonyok egy élvezetes januári madarászáshoz...
Egy pusztai területet céloztam meg a mai madármegfigyelés helyszínéül, rétihéja fajokat szerettem volna megfigyelni és gondoltam hátha egy ilyen pusztai területen szerencsével járok. Mikor már kiértem észrevettem, hogy a területen hagyott szalmabálákon szinte mindegyiken madár ül. Nem kellett sokat várnom és hatalmas élményben lehetett részem, ahogy a puszta melletti nádas terület felől 2 példány adult kékes rétihéja repült ki, egy tojó és egy hím, körülbelül fél óráig figyeltem őket ahogy kergetőztek a levegőben...
A kékes rétihéja (Circus cyaneus) - ÁV3/T3 - nyílt tajgák lápjain, növényzettel jobban benőtt mocsaraknál és sekély tavaknál, síksági vagy dombvidéki ingoványokban és hangás területeken költ. Télen a nyílt térségekben tartózkodik, alföldi puszták fölött gyakorta megfigyelhető. A rétek fölött alacsonyan, imbolyogva repül, s kisebb emlősöket és beteg madarakat zsákmányol. Az énekes madarakat sem kíméli, amiért kártékonynak tartják. A talajon fészkel - lápokon, de esetenként a vetés között is.
Meghatározása: a rétihéjákra jellemző hosszú szárnya és farka, alacsony röpte és sikláskor enyhe V alakban tartott szárnya. A barna rétihéjától tollazata, könnyebb testfelépítése, könnyedebb röpte, a két keskenyebb szárnyú fajtól rövidebb és "ujjasabb" szárnya, a hosszú 5 elsőrendű evező és a szélesebb "kar" különbözteti meg.
Ad. hím: a szárnycsúcs fekete, a kékesszürke fej és mell élesen elválik a fehér alsótesttől, alulról a hátulsó szárnyél sötét; a felsőtest kékesszürke, a felső farkfedők fehérek.
Ad. tojó: a felsőtest barna, a felső farkfedők fehérek, a szárny belső részén változatos, sárgás szárnyfolt látható; a sárgásfehér alsótest barnán csíkozott.
Hangja: a tojó vékony "piih-eh" füttyentést ad, amikor a hímtől táplálékot kap. A tojó riasztása "khit-it-it-it-et-it-et-it-et..." csiripelés, a vége felé változó magasságú; a hímé inkább nászhangszerű, határozottabb "csek-ek-ek-ek". Nászrepüléskor gyors, pattogó "csuk-uk-uk-uk-uk" hangot ad.
Az első képen egy hím, a másodikon egy tojó kékes rétihéja látható.
Európa legkisebb magevője
Újra felbukkant az etetőn egy gyönyörű kis csicsörke, ezért gondoltam néhány szóban bemutatom ezt a kis madarat, talán sokan még hallani sem hallottak róla:D
A csicsörke (Serinus serinus - Girlitz - European Serin): a pintyfélék egyik, a füttyéért kedvelt, és a kanárival való keresztezésre alkalmas, a csízhez sokban hasonló, 11-12 cm nagyságú, 11-13 grammos faja. Így elviszi az Európa legkisebb magevője címet. A Földközi-tenger vidékéről származik, de a XIX. század közepétől folyamatosan terjeszkedik észak felé.
A hím melle, begye fényes sárga, ugyanilyen a farcsík is. A fejtető egészen világos. A homloka és a torka élénksárga. A kormánytollak feketék. A szárnyhossz 63-71 mm. A szürkés szaruszínű csőr (6-8 mm) rövid, kúpos, magevőkre jellemző csőr. A fekete farok 44-47 mm-es, a szürkés szaruszínű csüd pedig 13-15 mm hosszú.
A tojó sűrűbben sávozott. Alul a test szürkés árnyalatú.
A fiatalok is sűrűn sávozottak. A farcsík csak az ivaréréssel sárgul ki.
A csicsörke hangja üvegcsengéshez hasonló, kellemes ének. A röpte gyors és hullámzó. Márciusban érkezik haza, de csak májusban fog a költéshez. Leginkább a parkokat, réteket kedveli.
Gyommagvakat fogyaszt. Különösen kedveli a lósóska, a kamilla és a kakukkfű félérett magvait. A fiókák neveléséhez igényel rovareleséget is.
Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
EU-s tiltólistán a karbofurán
A rendelkezés már 2008 júniusa óta tiltotta az érintett szerek kereskedelmi forgalmazását, de tavaly december 13-ig még legálisan felhasználhatóak voltak a készletek, természetesen csak a szigorú előírásoknak megfelelően, növényvédelmi célokra. Ezt követően azonban már nem csak a szer terjesztése, bárminemű felhasználása vonhat maga után büntetőjogi következményeket, hanem a tartása is, hiszen ez méreggel való visszaélésnek minősül, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Ha pedig a szer kijut a természetbe, vagy a helytelen tárolás miatt háziállatok hozzáférhetnek a természetkárosítás és az állatkínzás még komolyabb büntetőjogi következményei is felmerülnek, amelyet a szándékosság tovább súlyosbíthat. A szer az emberre is halálosan veszélyes, amely tavaly már egy végzetes balesetet is okozott Hajdú-Bihar megyében, így humán egészségügyi érdek is a még meglevő készletek mihamarabbi szakszerű felszámolása.
Ha bárkinek van még az egykor mezőgazdasági szerként használt karbofuránból, akkor azt a növényvédelmi vagy környezetvédelmi hatóságoknál jelentheti, akik tanácsot (segítséget) adnak a szer biztonságos elszállításához, elhelyezéséhez, ártalmatlanításához. A szabályozás jelentősen csökkentheti az újabb mérgezések előfordulási gyakoriságát, azonban angliai és amerikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a szer helyi betiltását követően sok évnek kellett eltelnie, mire az illegális készletek ténylegesen eltűntek.
2009 a KÉK VÉRCSE és a VETÉSI VARJÚ védelmének éve
A két védett madár életmódja szorosan összefonódott, a kék vércsék a vetési varjak fészkelő telepein költik ki utódaikat. A kék vércsét kevesen ismerik, a vetési varjakról azonban számos legenda él a köztudatban. 2009 az ő évük, ismerjük meg valódi életmódjukat!
A fokozottan védett kék vércse hazánk egyik legkisebb, legszínesebb ragadozó madara. Különlegessége, hogy saját fészket nem épít, elsősorban vetési varjak fészkeit foglalja el, és ragadozó madaraink közül egyedüliként telepesen költ.
A vetési varjú Magyarországon széles körben elterjedt, 2001 óta védett faj. Ki ne látott volna ősszel diót hordó vagy télen nagy csapatokban károgva repülő varjakat. Maga építette gallyfészkekből álló telepekben költ, melyek más fajok, például a csóka vagy az erdei fülesbagoly mellett a kék vércsék számára is otthont adnak.
Együtt kell védenünk őket!
Hosszú távon stabil kék vércse állomány csak a vetési varjak költőtelepeinek megőrzésével biztosítható. A múlt század végén a varjak ellen indított irtó hadjárat (méreggel, a fészkek és a madarak kilövésével) eredményeként számuk két évtized alatt 90%-kal csökkent! Az ország egész területén, így a kék vércsék élőhelyein is, nagy fészektelepeik eltűntek.
Az utóbbi években egyre több varjú menekül a városokba, ahova a kék vércsék nem tudják követni őket. Drasztikus állománycsökkenése miatt a vetési varjú 2001 óta védett, azonban zajos, piszkos városi telepeik, mezőgazdasági vetőmagfogyasztásuk miatt sokan még mindig közellenségnek tartják őket.
Varjútelepek híján a vércséknek be kell érniük a szarkák egymástól távoli, elszórtan épített fészkeivel, magányosan viszont nem képesek hatékonyan szaporodni, mert így nem működik a csoportos táplálékkeresés és a ragadozók elleni közös védekezés sem. Ez az egyik oka annak, hogy a kék vércsék száma 50%-kal csökkent az elmúlt 15 évben.
Nemzetközi védelem együtt a gazdákkal
A kék vércse veszélyeztetett madár, ezért magyar-román összefogással, az Európai Unió LIFE Nature alapjának
támogatásával 2006-2009 között fajvédelmi program zajlik a két országban. Gyors beavatkozásként, több helyszínen, eddig 3500 műfészek került telepszerű kihelyezésre, melyek közel 20%-ában már költenek a vércsék.
Azonban ezek a műfészek-telepek nem jelentenek hosszú távú megoldást, a cél, hogy a kék vércsék újra természetes módon, varjútelepeken költsenek! Ehhez első lépésként a vetési varjak állománycsökkenését meg kell állítani, és el kell érni, hogy újra telepeik alakuljanak a kék vércsék élőhelyén.
Ebben legfontosabb partnereink a gazdálkodók, akik a természetkímélő módszerek alkalmazásával, a varjak kíméletével nemcsak segíthetik a madarak visszatelepülését, hanem ezért várhatóan agrártámogatáshoz is jutnak.
HÁTTÉRANYAG A KÉT MADÁR ÉLETMÓDJÁRÓL
A kék vércse élőhelye, táplálkozása, vonulása
A nyílt vidékek fészkelője. Hazánk állománya 900-1000 költő pár, mely egyben az Európai Unió legnagyobb állománya; túlnyomó többsége az alföldi területeken költ. Különösen kedveli a nagy kiterjedésű, legeltetett gyepeken álló, ritkás facsoportokat és fasorokat.
Főként tömegesen előforduló rovarokkal és rágcsálókkal, valamint hüllőkkel és kétéltűekkel táplálkozik. A repülő rovarokat gyakran fecske módjára a levegőben kapja és fogyasztja is el, innen a népies neve: bogárzó sólyom.
Ősszel, a vonulás megkezdése előtt éjszakázóhelyeken csoportosul, ilyenkor nem ritka, hogy egy-egy fán akár ezer kék vércse is együtt pihen. Egyes csapatai rendszeresen tesznek akár több ezer kilométeres kitérőket az elterjedési területtől távoli Nyugat- és Észak-Európába. A telet az afrikai szavannákon tölti, a hazai állomány pontos telelőterülete nem ismert.
A vetési varjú élőhelye, táplálkozása, vonulása
Fákkal, ligetekkel tarkított sík, mezőgazdasági- és gyepterületeken él. Az utóbbi 25 évben egyre gyakrabban fészkel településeken.
Elsősorban talajlakó férgekkel, rovarokkal, kisebb gerinces állatokkal táplálkozik. Étrendjét az év egyes időszakaiban magok és gyümölcsök egészítik ki, de nem veti meg a hulladékokat sem.
A 25 000 költő párra tehető hazai állomány állandó, télire azonban a tőlünk keletre eső sztyeppterületek varjai is a Kárpát-medencébe érkeznek. Ilyenkor a varjak létszáma a keleti vendégek miatt tízszeresére nő! A fagyok beálltával a mezőgazdasági területekről előszeretettel húzódnak be a településekre.
További információ: www.falcoproject.hu
B.U.É.K.
Madármegfigyelésekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek!
Üdv.:Gabi
2008. december 31.
Újra szerencsét próbáltam a tegnap is megfigyelt területen, ma egy jó barátom, Máté is velem tartott és együtt bíztunk a madarászszerencsénkben...
Mikor kiértünk a terepre, egyből felfigyeltünk egy nyárfán ülő madárra, de sajnos mire összeszereltük a spektívet addig elrepült, de feltételezhetően karvalyt láthattunk, kereső távcsővel nézve nem tudtuk pontosan meghatározni, nagyon messze volt, legalább 200 méterre tőlünk.
Néhány érdekességet azért elmondok a karvalyról:
|
Karvaly (Accipiter nisus), más néven verebésző héja: 27-36 cm nagyságú, tehát a héjától kisebb vágómadárfélénk. Mint a családban általában itt is a hímek kisebbek.
Egy kisebb tisztáson "táboroztunk" le, és sok szép madarat tudtunk megint megfigyeni, külön megemlíteném, hogy mikor már egy fél órája kint lehettünk, a távolból egy sípoló hangra lettünk figyelmesek, és egészen biztosak voltunk benne, hogy süvöltők vannak a közelben, a hangjukat én csak olyan pumpálós hangnak hívom ( a szakirodalmak ezt csak úgy említik, hogy melankólikus csengésű "phjü" vagy a végén kissé mélyülő "jüpp"). Nem kellett sokat várnunk és egy körülbelül 30 egyedből álló süvöltő csapat repült a mellettünk lévő fára, egész jól meg tudtuk figyelni őket, és végre most egész sok hím is volt köztük, amik élénkvörös mellrésze és alsóteste egyszerűen csodálatos, ellenben a tojókéval, akiknek szürkés krémbarna, de ők is szépek:)
|
2008. december 30.
Újból rávettem magam, hogy írjak néhány sort a blogomba; ma újra eltöltöttem néhány órát a terepen és a mai megfigyeléseimet szeretném veletek megosztani:)
A nagy hideg és a rossz fényviszonyok ellenére úgy döntöttem, hogy a délutánt madármegfigyelésekkel töltöm. A megfigyelésem helyszínéül a Téglgyári-tavak mellett elterülő cserjés, bozótos részt válaszottam, ami az egyik kedvenc madarászhelyem, nagyon jó élőhelyi adottságokkal, és változatos madárvilággal. Ez a cserjés, bozótos részt főként kökény, galagonya és gyepürózsa alkotja, ami egy nagyon jó táplálkozóhelyet, búvóhelyet biztosít a madaraknak.
Körülbelül 2 órát töltöttem ezen a területen, és nagyon sikeresnek könyvelhetem el ezt a kisebb madarászatot. Egész sok feljegyzést készítettem, sok szép madarat sikerült a spektív lencse végére kapni.
21 faj egyedeit sikerült kisebb-nagyobb számban megfigyelni. Fenyőrigók (Turdus pilaris) megint hatalmas számban voltak jelen a területen, a nyárfás facsoportban vagy 500 példány ült a fán, szinte teljesen beborították a nyárfákat és hatalmas ricsajt csaptak. Újra sikerült megfigyelnem egy seregélyt (Sturnus vulgaris) a fenyőrigó csapatok között, ilyenkor gyakran keveredik egy-egy seregély a fenyőrigók közé, és gyakran fenyőszajkónak (Nucifraga caryocatactes) nézhetjük, mert téli tollazatban a seregélyeknek fenyőszajkó szerű mintázatuk van.
Talán segítség: seregély (1. kép) körülbelül akkora mint egy fenyőrigó, de a fenyőszajkó (2. kép) jóval nagyobb a fenyőrigónál
Az általam megfigyelt 21 faj közül néhány érdekesebbet még szeretnék kiemelni. Egy kisebb süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) csapatot is sikerült megfigyelnem, pontosabb 8 tojót és 2 hímet láthattam.
Rendszeresen látok ezen a területen nagy fakopáncsokat (Dendrocopos major), de kizárólag adult tojókat, nem tudom hol vannak a hímek:)
Ma egy különleges fajt is megfigyelhettem, amit eddig még nem láthattam ezen a területen, egy adult zöld küllő (Picus viridis) tojót, amit körülbelül 1 óráig figyeltem míg pontosan meg tudtam határozni a nemét, mert majd 200 méterre volt tőlem és elég rosszak voltak a fényviszonyok. Az ülő zöld küllő fontos bélyegei a piros sapka és a feketével körbezárt, fehér szem (a hímen a fekete bajuszsáv közepe piros, a tojó bajuszsávja teljesen fekete).
Nagy számban voltak jelen a területen még fenyőpintyek (Fringilla montifringilla), őszapók - Aegithalos caudatus (melyek csapatos vándorlása nagyon jól megfigyelhető volt), egész sok barátcinegét (Parus palustris), vörösbegyet (Erithacus rubecula) sikerült még látnom, és néhány ökörszemet (Troglodytes troglodytes) is.
Mikor ezen a területen járok mindig sikerül rövid ideig egy hím nádi sármányt (Emberiza schoeniclus) megfigyelnem, amely faj legszívesebben nádasokban, magasra nőtt sásosban és nedves talajú vagy tavak menti bokrosokban tartózkodik. Nem könnyű megfigyelni, mert a faj meglehetősen kerüli a feltűnést; ugrándozó, kissé egyenetlen és rángatódzó repüléssel kap szárnyra, hogy gyorsan újra fedezékre leljen a növényzetben.
Keresés
Régi bejegyzések
Utolsó kommentek
- 2008. december 31., Gabi: Szia Anti! Köszönöm a hozzászólásaid, további sikeres madarászatot kívánok! üdv... »
- 2008. december 31., Szabó Antal: Helló! Ez mind igaz, csak nekem eléggé termetesnek tűnt a... »
- 2008. december 31., Gabi: Szia Anti! Nagyon köszönöm a hozzászólásod és hogy tetszik a... »
- 2008. december 31., Szabó Antal: Szia! Nagyon klassz a blogod, és amit a karvalyról írtál... »
- Madarak a vasmadarak ellen, Gabi: Köszönöm a hozzászólásod, és köszi a Feldegg-sólymos példádat:D... »
Legtöbb komment
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
